Időrabló tevékenységek felszámolása

Amint megjelenik elménkben a vágyott cél képe, úgy a fókusz is azonnal átkerül rá. Ezt az időrabló tevékenységekkel viszont nagyon hamar fel tudjuk számolni és képesek vagyunk saját magunkat is ellehetetleníteni, eltántorítani álmaink megélésétől. Amint felhagyunk függőségeinkkel és az időrabló tevékenységeinkkel (mert az bizony kivétel nélkül mindenkinek van, hiába mondod, hogy nincs), úgy egyenes arányban megnő siker élményeinknek a száma is, ami önmegvalósításunk felé repít minket.

Időrabló tevékenységek felszámolása – 1. nap

Hálásan köszönöm azt a sok hozzászólást és privát levelet, amelyet a tegnap közzétett Nulladik nap bejegyzésemre írtatok. Utólagosan már elmondhatom, hogy a cikkben említett kísérletben elrejtettem egy másik kísérletet is, amire nagyon szépen reagáltatok. Kiraktam az íráshoz egy teljesen átlagos borítóképet, aminek mondanivalója három mondatban volt fellelhető az írásomban. Kivétel nélkül mindannyian csak erre írtatok, pedig az önmegvalósítás tekintetében a dohányzásról való leszokás elenyésző cselekedet, bár minden kétséget kizáróan fontos, ezenkívül pedig egyéb lényeges információk felett siklottatok át. Ez nem a ti hibátok, csupán szemléltetni szerettem volna, hogy a PR zseniálisan tud működni, ha az tudatosan van elrejtve és tálalva. Hiszen a jó PR cikket is az teszi jóvá, ha a terméket kb meg sem említed, mégis úgy írsz róla, hogy az képes legyen megmaradni az emberek emlékezetében. Jelen esetben a saját tapasztalat megélésének az érzelmei hatottak rátok, aminek eredménye a sok-sok szeretettel megtöltött kitartást kívánó üzenet. A kísérlet lényege, pedig maga a figyelem volt. Amire figyelmet szentelsz, amihez érzelmet párosítasz, oda fókusz kerül, ami önmegvalósításunk legelső lépcsője kell, hogy legyen. Ez lesz a kiindulópont.

Ha alaposan szemügyre vesszük a Maslow-féle szükségleti hierarchiát, akkor csak azt tudjuk leszűrni, hogy ez mind szép és jó, de akkor miért nem rohangálnak az utcákon önmegvalósított, boldog és sikeres emberek? Azért, mert Maslow gondolata a piramis megalkotásánál még nem terjedt ki az időrabló tevékenységekre, amiből egyre több és több van mindennapjainkban. Ez az egyik legnagyobb akadályozó tényező. Mire gondolok?

Volt már veled olyan, hogy gondolatok nélkül pörgetted a facebookot, ráadásul órákig? Volt olyan, hogy értelmetlenül és céltalanul kapcsolgattad a tv-t csatornáról csatornára, de mégsem találtál neked megfelelőt? Volt olyan, hogy az instán keresgélted a legtutibb szelfi ötletet? Volt olyan, hogy halaszthatatlan dolgodat pontosan ezek miatt csúsztattad vagy tetted át másik időpontra? Ráérek még vele, ugye? Volt olyan, hogy másnak nyújtottál segítséget, miközben határidős munkád volt, mégis úgy érezted időben vagy még? Ezek mind olyan időrabló tevékenységek, amik halogatást szülnek és megfosztanak attól, hogy elérd céljaidat, hogy megvalósítsd önmagad.

Átmentem ezeken a dolgokon én is és brutális volt a felismerés, hogy az időrabló tevékenységek képesek megmérgezni az életemet és az anyaghoz láncol úgy, ahogy gyártóik fütyülnek. Pörgettem a facebookot, segítettem másoknak erőn felül, halogattam a határidőket és függőségeim irányították minden percemet. Hozzá teszem, ma még rosszabbul vagyok a cigi hiánya miatt. Úgy érzem magam, mint a sivatagban vándorló zombi a Resident Evilben, aki azonnal agresszívvá válik, ha embert érez a közelben. Nem igazán merek kimenni az utcára, félek, hogy bele kötnék valakibe. Abszolút nyugodt természetű ember vagyok, de egyszerűen ez a nyomasztó, mellkasomat feszítő érzés kibírhatatlannak bizonyul. Most jöttem rá csak igazán, hogy a dohány ugyanúgy kábítószer, mint bármely másik drog, hiszen kegyetlen elvonási tüneteket tud produkálni.

Hogy lesz ebből önmegvalósítás?

Yoda mester azt mondta, hogy: tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld! Soma Mamagésa azt, hogy: aki mindig vár valamit, az folyamatosan hiányt teremt magának. Szedlacsik Miklós azt, hogy: Szeretet, egészség, elismerés, szabadság, pénz. Ennek az ötnek a hosszútávú megléte okozza az emberben a boldogságot. Boldog pedig akkor vagy – véleményem szerint – ha megvalósítottad önmagad. Ha elérted céljaidat és a benned kialakult kép már kézzel fogható valóság. Még sok gondolkodótól jutott eszembe idézet, mégis ezt a hármat gondolom a legerősebb mondatoknak, amik önmegvalósításunk folyamatában nagy segítségek lehetnek.

Ha valamit akarsz, tegyél érte! Ne a csodára várj, hanem csináld addig a tevékenységet, amíg gyümölcsöt nem hoz! Onnantól kezdve meg már olyan állandósult pozitív energetikai burok vesz körbe, ami lehetetlenné teszi a kudarc újbóli átélését. Ez a siker!

Most, hogy leszámoltam (gondolatban már mindenképp) a függőségekkel, az időrabló tevékenységekkel és megszületett bennem önmegvalósításom terve, itt az ideje, hogy éljem is, amiről beszélek.

De miről beszélek?

Az elmúlt években gyerekkori álmomat kezdtem élni és író emberré váltam. Több könyv szerzője, több száz újságcikk írója, valamint novellák, mesék és színdarabok megalkotója lettem. Van, aki rajongással imádja munkámat és van, aki mérhetetlen utálattal gondol rám. Azt hiszem, ha valaki írásra adja a fejét, ráadásul önmagát kívánja megvalósítani ezzel a tevékenységgel, akkor a meleg ölelések és a hideg gyűlölt kritikák egyensúlyában egészen jó érzés élni.

Az időrabló tevékenységek felszámolása után rájöttem, hogy MOST van időm arra, hogy újabb két színdarab és egy forgatókönyv ötletemet megírjam végre. Ha beköszön az életembe a Rend (amiről a későbbiekben még sokat fogok beszélni), akkor megvalósíthatom álmaimat, elérhetem céljaimat és példát mutathatok vele másoknak is, hogy akár a  nyomorból elindulva is képesek lehetünk fényes jövőt építeni magunknak, korlátozások nélkül. Amit most leírtam, azt élem is, hiszen a kísérlet lényege ez: csináld és ne csak beszélj róla!

 

Borítókép: maxpixel.net