A boszniai piramisok üzenete (szakirodalom)

(részlet a könyvből)

A maja piramisoknál kutató bosnyák régész, Dr. Semir Osmanagich, a houston-i egyetem alkalmazásából kilépve, 2005 áprilisában hazarepült Bosznia-Hercegovinába az ott lévő múzeumigazgató barátja felhívására. A visokoi völgy tüzetesebb szemre vételezése után, valamint a külföldi tapasztalatai végett rögtön tudta, hogy az ott álló hegyek nem lehetnek természetes képződmények, hiszen tökéletes geometriai formákat, gúla alakzatokat vesznek fel. Mivel az elmúlt 25 évben ellátogatott az ősi civilizációk piramisaihoz, értve ez alatt Mexikót, Perut, Bolíviát, Kínát, Egyiptomot, csakhogy a legismertebbekről szóljak, valamint több mint 10 könyvet írt a témáról, biztosra veszem, hogy a tapasztalatai alapján egy új, a modern tudományágakban nem ismert rálátással rendelkezett a piramisok, valamint az ősi civilizációk iránt. Régész kollégái, valamint a tudományos körökben tevékenykedő nemzettársai kinevették kijelentései után a bosnyák kormánnyal egyetemben. Ő nem foglalkozott ezekkel a dolgokkal és feltett szándéka volt, hogy felfedezését kézzel fogható bizonyítékokkal fogja alátámasztani. Amerikában egy vasfeldolgozó vállalkozást működtetett, amiből az ásatások megkezdését sikeresen kivitelezni tudta.

 

Osmanagich felfedezésére felfigyelt a világ, aminek következtében a tudományos körök azonnali erőteljes támadásokat indítottak ellene. Kikiáltották mindenféle utolsó sarlatánnak, aki csak hírverést akar kelteni, hogy eladhassa a könyveit. Személyes találkozásom a doktorral érdekesnek és lenyűgözőnek bizonyult, igen szerény és művelt külseje még a gondolatot sem indította meg bennem, hogy sarlatán, vagy akár hírverő. De mit is vár az ember a tudományos köröktől, ha a trendnek meg kell felelni…

A rágalmak után Osmanagich napi rendszerességgel számolt be a honlapján és egyéb közösségi fórumokon a kutatás részleteiről, majd gondolt egy nagyot. Ekkora hatalmas terület feltárására nincs kellő anyagi fedezet, a kormány sem díjazza cukorkával, hogy Visokoban 30.000 éves betonból épített piramist akarnak feltárni, hiszen hol volt akkor még az ember? Ezért létrehozott egy alapítványt, valamint közzétett egy nemzetközi felhívást, miszerint aki érez magában affinitást a feltárás munkálataihoz, esetleg végzettségéből adódóan munkájával és tudásával hozzá tud járulni a felfedezéshez, azt egy önkéntes munka keretén belül szeretettel várja Visokoban.

 

A Hotel Piramida Sunca az a hely, ahol az önkénteseket elszállásolják és napi háromszori étkezéssel látják el őket. Mivel az alapítvány működteti az intézményt, így nincsen ingyen semmi, viszont a költségek valóban minimálisak. A hotelt senki ne wellness szállóként képzelje el, de a légkör biztosra veszem, hogy az első csüggedtségeket kárpótolja, ha valakiben felmerül ilyen.

 

Az ember miután kilép az erkélyre és körbenéz a falon az önkéntesek által készített rajzokon és mandalákon, egy új és ismeretlen szeretet érzés keríti hatalmába a testét, amelyet csak fokoz a folyamatosan érkező, különböző nemzetek fiainak és lányainak érdeklődő megszólításai. Teljesen alap dolog a spirituális gondolkodás, a segítőkészség és a más kultúrájának a megismerése. Egészen egyszerűen egy nemzetközi spirituális tábornak mondanám, ahol nem számít az életkor, sokkal inkább a közös cél, a megértés és a felemelkedés a fontos.

 

Ott létem alatt rengeteg tapasztalatot szereztem az élet több területéről is és megtanultam megbecsülni azt, amim van. Megtanultam megelégedni, mindazonáltal törekedni a jövő bőségére, ami csak apró lépésekkel érhető el. Ebben rengeteget tudnak segíteni azok az energiák, amik szabad szemmel ugyan nem láthatóak, de különböző technikai berendezések által igen. Ezeknek bizonyságát majd a későbbiekben fotókkal fogom bemutatni és igazolni.

 

A vizuális képességeken felül a lélek komoly szerepet játszik ebben az egész történetben. Biztosra veszem, hogy a közös munka, addig egymásnak teljesen ismeretlen emberek között azért működik olajozottan és fegyelmezetten, maximális vitalitással és jó kedvvel, mert ezen időszak alatt a lelkek is összekapcsolódnak, hiszen az ott rejlő entitások az örömből táplálkoznak. Ezt az örömet aztán visszaforgatják a Föld energiamezejébe, hogy tökéletes legyen az újrahasznosítás és az örök körforgás.

 

Erről mindig is tudtak a Földön élő emberek, de ezt a tényt mára már feledésbe süllyesztették. A miért most nem kérdés, a válasz mindenkiben ott van. Ezt bárki érezheti a természetben vagy egy igazán örömteli pillanat alatt, de én azt javaslom, hogy látogasson el a boszniai Visokoba és tapasztalja meg saját maga a völgyben, a hegyekben, a piramisokon és az alagutakban ezeket az élő energiákat.

 

A hotelben, ha egy érdeklődő körbejár, akkor az addig megtalált leletek fotóival találkozhat, amely színesíti a szállót, konkrét személyiséget adva neki. Első utam is megdöbbentett, amikor végigsétáltam a folyosókon. Én ugyan tisztában voltam vele, hogy a helyszínen nem hegyeket fogunk találni, így a szkeptikus köröknek tudom javasolni az utazást, még mielőtt bármilyen légből kapott magyarázattal előállnának. Ugyanis egy természetes képződményben ilyen intelligens és magasan fejlett civilizációra utaló leleteket nem találunk.