Jégbe zárt Atlantisz

Sok éve osztom a kutató társadalom azon ritka véleményét, mely szerint Atlantisz nem egy földrészen elhelyezkedő civilizáció volt, hanem egy igen magas mentális képességekre alkalmas technológia. Az álláspont továbbra is megállja a helyét, de valahol területileg élniük kellett ezeknek a lényeknek, ahol alkalmazták ezt a tudást. A jéghegy csúcsának porszemeit már megtaláltuk a tenger alatt, de az igazság mégis egész idő alatt a szemünk előtt hevert. Jégbe zárva.

Teremtés előtti idők

Thoth smaragdtáblái egyértelműen leírják, hogy az atlantiszi technológiát egy Horlet nevű földönkívüli lény adta át az “embereknek”. Egy olyan civilizációról beszélünk, ami jóval a mai ember, vagyis a sumerok megjelenése előttről származik. Sajnálatos módon semmilyen kézzel fogható információnk nincsen róluk, kivételt képeznek ez alól Platón fennmaradt írásai, de azokból sem szűrhető ki semmilyen konkrétum.

Az egyiptomi kultúrkörben, ami erősen a rejtélyek középpontjai közé tartozik, találunk némi magyarázatot Atlantisz tényére. Az edfui Hórusz-templom falain megszámlálhatatlan írás meséli el a jelenlegi világ megalkotását, ami semmiben sem tér el a világ többi teremtés történetétől. Különbsége és különlegessége mégis számottevő, hiszen logikusan követve az írások elbeszéléseit észrevesszük a két kor és civilizáció közötti átmenetet és időszakokat. Ráadásul megdöbbentő részletességgel. A történetek arról mesélnek, hogy két hatalmas isten, akik az égből érkeztek, létrehozott egy szigetet, ahol a bölcsek éltek, az építők és az úgynevezett shebtiuk. Utóbbiról csak annyit tudni, hogy a vízből emelkedtek ki, de ilyen lényekről a sumerok is bőséggel írnak és minden mitológiában meg is találjuk őket különböző neveken.

Egyiptom volt az első terület a terjeszkedésben, ahol létrehozták az első templomokat. Amint végeztek a feladattal, hatalmas madaraikon felszálltak az égbe, hogy visszatérjenek a szigetre, ahol a teremtés megkezdődött. Ráadásul a szövegek még a sziget pusztulását is megemlítik szinte pontosan úgy, ahogyan azt Platón is leírta. A katasztrófa után könnyen elképzelhető, hogy a földrész elmozdult, akár az egész bolygó tengelyével együtt, így éghajlata is megváltozott és ma már csak a jégtakaró alatt fedhetjük fel a valóságot. Ugyanis Platón, Atlantisz hatalmas területű szigetét az óceán közepére definiálja és összevetve Thoth smaragdtábláival, valamint az edfui hieroglifákkal, a hely pontosan a mai Antarktisz helyére mutat. Ha a magyar nyelv valóban kozmikus eredetű, akkor minden szempont alátámasztja a teóriát, számunkra is tisztán értelmezhetően, hogy Atlantisz és Antarktisz egy és ugyanazon hely.

 

 

Az Antarktisz piramisai

Mondhatnánk, hogy lakhatatlan földrész, ugyanis az átlaghőmérséklet ezen a vidéken -45 fok és a terület 98%-át 3-5 km vastag jégréteg borítja. Az említett felfedezések alapján kijelenthető, hogy ez nem volt mindig így. Vegyük figyelembe azt a tényt is, hogy 2013-ban óriási felfedezés részese volt a világ egy Joseph Wight nevű embernek köszönhetően. Pusztán csak a Google Earth-ön böngészett, amikor érdekes anomáliákra lett figyelmes. Nem természeti képződményeket, hanem konkrétan szabályos, geometriai pontossággal épített piramisokat fedezett fel a műholdfelvételeken. Ráadásul az építmények az égtájak felé is voltak tájolva, ami nem róható fel a véletlen számlájára. A legnagyobb piramist, amit a képeken látott, pontosan 2km2 nagyságú, ezzel a legnagyobb eddig “ismert” piramis lett a világon.

Egy 1531-ből származó térképen, amelyet Oronteus Finaeus készített, az Antarktiszt nem borítja jég és részletesen ábrázolja a hegyeket és a folyókat is. Ebben az időben a földrésznek már biztosan fagyottnak kellett lennie, így vagy régi térképről készített másolatot, vagy valami teljesen megmagyarázhatatlan dolog van a háttérben. Csalásról semmi esetre sem beszélhetünk, ugyanis egy NASA felvételen tökéletesen láthatóak a hegyvonulatok az egész kontinensen és pontosan ugyanott helyezkednek el, ahová Oronteus is rajzolta őket. Ha figyelembe vesszük, hogy a legutolsó jégkorszak 12.000 éve vonult el, akkor a piramisoknak már ott kellett állniuk, ami egyértelműen azt jelenti, hogy élt egy civilizáció ezen a földrészen, mégpedig az ember megjelenése előtt!

 

 

Atlantisz igazolja magát

A földrészen található Vostok-tó, a jégréteg alatt különös interferenciákat bocsát ki magából. Akárcsak az Atlanti-óceánban elterülő Bermuda-háromszögben, itt is pontosan azokat a mágneses anomáliákat lehet észlelni. Ha a feltételezett Atlantisz maradványaként ismert háromszögben valóban egy kristálypiramis ontja magából ezeket a jeleket, akkor a tó mélyén miért ne találnánk meg ugyanazt a technikát? Az Antarktiszon 80 km átmérőre tehető ez a mágnesen anomália és a környezetébe kerülő elektronikai berendezések ugyanúgy felmondják a szolgálatot, mint a Bermuda- és a Sárkány-háromszög esetében is. Vélhetőleg valóban egy nem ember, vagy egy előző civilizáció által létrehozott, de mindenképpen földön kívüli eredetű eszközről lehet szó.

 

 

Több, mint konspiráció

Akár igaz is lehet, hogy az Antarktisz jege alatt egy elveszett civilizáció érintetlen nyomai rejtőznek. De még érdekesebb dolgokba nyerhetünk betekintést, ha a nem túl távoli múlt eseményeit vesszük górcső alá. Ugyanis a történelem mélyére ásva mindig előkerül Hitler, ha valamilyen konspirációról esik szó. Okkult tudományokkal és mágiával is foglalkozott, valamint ősi ereklyéket gyűjtött és erre expedíciókat is szervezett. Nem véletlen, hogy az Antarktiszra is ellátogatott és az elbeszélések szerint a Föld belsejében élő idegenektől megtudta, hogy éppen a déli kontinensen találhatja meg az árják őshazáját. Legalábbis valamilyen fejlett földönkívüli technikára mindenképpen számított.

A nácik felépítették hát a jeges vidéken a 211-es Bázist, és első küldetéseik között a partvidékeket körüljárva tengeralattjáróikkal, föld (jég) alatti barlangokon át haladva komplett városokat fedeztek fel. Ezeken a területeken olyan technikát találtak, amivel azelőtt soha nem találkoztak. Magyarázatul szolgálhat ez a küldetés Hitler csészealjainak megalkotására is.

De még érdekesebb, hogy a világháború után az amerikai haderő érkezett felkutatni az Antarktiszt, aminek a Magasugrás fedőnevet adták. Céljuk nem különbözött a nácikétól, de hogy a küldetésük sikertelenségbe torkollott az kétségtelen. Ugyanis olyan területre tévedtek, ami egy másik faj fennhatósága alá tartozott és ők a látogatást fenyegetett behatolásnak tekintették. Ennek következtében tűzpárbaj alakult ki a vízből kiemelkedő csészealjak és a harcászati egységek között, ahol az emberek jelentősen alul maradtak. Az Amerikai Hadsereg ezért visszavonult hazájába és nem lépett erre a partra ismételten ugyanezzel a célzattal.

Az Amerikai Kormány teljes mértékben tudatában van a jégbe zárt piramisok valóságával, a felszín alatti városok létezésével és a Föld belsejében élő civilizációval, ami egyre jobban erősíti a belső Föld híveinek teóriáját és Agartha létezését.

 

 

Szemtanúktól érkezik a hitelesség

A terület vizsgálatáról természetesen szó sem lehet, ugyanis az NSA, vagyis a Nemzetbiztonsági Ügynökség megtiltotta. Magyarázata nem kielégítő, mert hogy abszolút nincs. Egyszerűen csak tilos, a miértekre pedig nem kapunk válaszokat. Azért szerencsére mindig van aki beszél, ahogyan azt egy Antarktiszra vezényelt katona is megtette, aki a McMurdo bázison szolgált. Beszámolóját Linda Moulton Howe-nak küldte el. Mint tudjuk, Linda komoly energiát fektetett már az igazság fellebbentésére és ha neki elküldte a katona a bizalmas beszámolóját a jeges kontinensen töltött idejéről, akkor komoly dologról lehet szó.

Elmondása szerint az egyik küldetése során a Transzantarktiszi-hegységben több tucat kör alakú azonosítatlan repülő tárgyat látott az egész legénységgel együtt. Mozgásuk és leírásuk megegyezik a klasszikus ufó észlelésekkel. Egy másik beszámolójában viszont arról beszél, hogy egy súlyos beteg sürgősségi szállítását eszközölték, amikor úgy döntöttek, hogy átrepülnek a tilalmi zóna fölött. Ekkor pillantottak meg a jégen egy kb. 60 méter átmérőjű lyukat, amely a Föld belsejébe vezetett. A repülőgép műszerei szinte azonnal megbénultak a mágneses anomália következtében. A gépet szerencsére épségben le tudták tenni a célállomáson, ahol már öltönyös férfiak várták őket. Nyomatékosan közölték a katonákkal, hogy soha többé nem repülhetnek át a lyuk fölött és soha nem is beszélhetnek erről az esetről senkinek.

 

Borítókép: pinterest.com